Marosi Márton írása

Társadalomtudósok körében jól ismert Albert Hirschmann Kivonulás, Tiltakozás, Hűség című írása a kollektív cselekvésről. A tanulmány alapján ez a három magatartásforma alkalmas arra, hogy korrigálja a piacot és a szervezeteket, valamint visszajelzést adjon a szereplők és a vezetők felé. Jelenleg Magyarországon a kormányzás, de nyugodtan mondhatjuk, hogy az állam is korrekcióra szorul. Ennek korlátait és lehetőségeit remekül le lehet vezetni ezzel a három magatartásformával. Tegyünk egy próbát!

Hirschmann a tanulmány nagy részében piaci szereplőkön keresztül mutatja be a korrekciós elemek működését. Nézzünk egy vállalatot, amely piacra állít elő terméket. Az áru minősége egyszer csak elkezd romlani. Mit tehet ilyenkor a fogyasztó? Először is elgondolkodhat azon, hogy nem vásárol többet ebből a termékből, azaz kivonul. Esetleg panaszlevelek tömkelegét írhatja a gyártó felé, azaz élhet a tiltakozás eszközével. Ehhez természetesen bizonyos szintű hűségre van szükség a társadalomban, amely bizonyos esetekben persze vezethet a kritikátlan elfogadáshoz is.

Az, hogy a három forma közül melyik milyen mértékben valósul meg, és hogy mindennek milyen következményei lesznek, számos tényezőtől függ. Kettő ebből nagyon fontos: van-e alternatívája az adott terméknek, és mekkora a kivonulás költsége. Adott szervezet szempontjából mindig a kivonulás a legveszélyesebb, hiszen ha tömegessé válik, a szervezet létét fenyegeti (miközben bizonyos szintig segíti a korrekciót). A tiltakozás, ha értő fülekre talál, a leghasznosabb a szervezet jövőbeli működése szempontjából. A hűség természete már ismét kettős: egy adott pontig segíti a közösséget, hiszen megakadályozza a túlzott mértékű kivonulást, teret adva a tiltakozásnak, ezzel stabilizálva a helyzetet, viszont ha túlzott méreteket ölt, az ártalmas folyamatok kijavítását gátolja meg.

Az egyéni szintet vizsgálva könnyen belátható, hogy tiltakozás és kivonulás nem járhat együtt. A nemzetállamokban az egyetlen szóba jöhető magatartás a tiltakozás volt. A kivonulás lehetősége vagy alternatíva híján nyitva sem állt az állampolgárok számára, vagy hatalmas költségekkel járt. Mára ez a helyzet megváltozott. Azokban az országokban, amelynek lakói számára viszonylag szabadon elérhetők a külföldi munkavállalás és letelepedés lehetőségei, reális opcióvá vált a kivonulás. Lengyelország, Magyarország vagy Románia példája, illetve London utcaképe mutatja, hogy a szabad munkavállalás lehetőségét kihasználva az elégedetlen emberek tömegei választják a kivonulást, mint megoldást. Érdemes ez alapján megvizsgálni a közelmúlt történelmi eseményeit. Miközben Afrikában, a Közel- Keleten, vagy legutóbb Ukrajnában felütötte fejét a tiltakozás határeseti formája, a forradalom, a szabad mozgás mintapéldájának tekinthető Európai Unióban a gazdasági válság legmélyebb pontjain sem került sor ilyen mérvű atrocitásokra.

Még egy dolog változott azonban: a kivonulás nem feltétlenül zárja ki többé a tiltakozás lehetőségét. Miközben előbbi szelepként vezeti le a forrongó indulatokat, végső mentsvárt kínálva, utóbbi is adott a szavazás formájában. Kivéve Magyarországon. Nálunk a kormányzó párt mindent megtesz a külföldön dolgozó állampolgárok szavazásának megnehezítéséért. Csak a kijelölt konzulátusokon lehet majd szavazni, egyetlen egy napon. Ez sokaknak több órás utazást és megoldhatatlan problémát jelent. Miközben Magyarországon egyre többen élnek az elégedetlenség kifejezéseként a kivonulással, a tiltakozás lehetőségét elzárják előlük. Magyarországon az elégedetlenek egy részétől elveszik a lehetőséget, hogy ítéletet mondjanak arról a kormányról, amelyik országlása alatt a kivándorlás drasztikus lehetőségéhez kellett fordulniuk.

Magyarországon nem tudnak annyian szavazni a kormány ellen, ahányan elégedetlenek vele. Magyarországon sokan választják a hűséget, mert hisznek a „Fidesz- márkában”, ezért félő, hogy megakadályozzák a rossz folyamatok visszafordítását. De Magyarországon sokan vagyunk tiltakozók is. És talán utoljára vagyunk ilyen sokan, mert ha így megy tovább, egyre többen fogják, fogjuk a kivonulók szótlanságra ítélt táborát gyarapítani. Most vasárnap tiltakozzunk egy nagyot, hogy ne utoljára tiltakozhassunk sokan! Talán még leszünk elegen! Muszáj, hogy elegen legyünk!