Körmendi István írása

A színvonalas oktatás megteremtése, egy jól működő ország alapja. A tudás elsajátításához való jog, mindenkit meg kell, hogy illessen, mert egy kultúrájában és műveltségében gazdag országra lehet építkezni, mert a tudás és az ismeretek birtoklása, valamint azok tisztelete tesz minket európaivá.

Ezek a gondolatok a magyar közoktatás megteremtői, a magyar társadalmat gondolkodásra serkentő honatyáinktól, Széchenyitől, Deáktól, Kossuthtól és még folytathatnám a sort, hogy kitől származhatnának. Széchenyi István volt az a liberális, szavad elvű gondolkodó, aki birtokainak egy évi jövedelmét felajánlva, megalapította a Magyar Tudományos Akadémia elődintézményét, a Magyar Tudós Társaságot. Lassan 200 éve ennek.

Akkor fontos volt az oktatás. Akkor tudták, hogy ha megadjuk fiataljainknak a kiteljesedés lehetőségét, és nem fojtjuk el csírájában a tehetséget, csak azért mert másképp gondolkodó, hogy jogot biztosítunk a szabad pályaválasztáshoz, nem pedig uniformizálunk és közmunkás gárdát teremtünk. Forognak a sírjaikban egykori honatyáink. Ők nem egy ilyen országot álmodtak meg.

A tudás érték, a tudást tovább adó személye pedig kincs. Lehetetlen állapot a tanárok bérrendszere, lehetetlen, hogy a kormány, elválasztaná a mindenkori minimálbértől a pedagógus illetményrendszert. Milyen országot szeretnénk teremteni? Milyen az, az állam, mely a kincset nem őrzi, hanem eltékozolja, kidobja?

A tudás a mostani kormány szemében nem érték. Nem érték, mert a tudás hatalom, a tudás felszabadít, a gondolkodó ember pedig gondolkodik, majd cselekszik. A gondolkodó ember émelyegve és felfordult gyomorral tekint a kormány sorozatos, az oktatást semmibe vevő intézkedéseire. A magyar kormány pedig orvosság híján, a prevenciót választja: lebutított oktatás, több rabszolga, kik hűen, birka módra terelhetőek az akolba.

Ez a nemzet semmivé lesz. Egy nemzet, mely nem tiszteli a tudást, mely a legfontosabb európai értékek közé tartozik, egy nemzet, melyben egy szűk kör a kormány részéről próbál gondolkodni, a néptől, az istenadta néptől elvéve a jogot elsüllyed és meghal, hisz a testünk mozgatórugója is az agy. Nemzethalál. Nem vízió, éppen folyó periódus. A demokrácia leépítésének csúcspontja, a gondolatok börtönbe zárása. Ha nincs véleményütköztetés, nincs fejlődés. Minden ember hibázik. Ha nincs más vélemény, mi halló fülekre talál, a fejlődés, a ennek a folyamatnak visszafordítása elmarad, sőt felerősödik.

Hazudnék, ha azt mondanám, nincs szükség szakmunkásokra. De, hogy merészeli bárki is elhúzni a mézesmadzagot, üres lózungokat hadoválva a szakmunkásképzés beindításáról, ha csak a startvonalat adja meg, a viszont célt nem? Kikerülve a nagyvilágba, elsajátítva a szakmunkásképzés fortélyait, munkát nem találva, vagy közmunkásként helyezkednek el, vagy külföldre mennek. Ha elromlik a villany ki fogja megjavítani, ha csőtörés történik éjek éjjelén, ki fogja megszerelni? Ha hosszú a hajad, ki fogja azt levágni?

Sokkal fontosabb dolgok vannak terítéken, mint a hatalom megőrzése. Az ország sorsáról, létéről van szó. Fejétől bűzlik a hal. Magyarország bűzlik. Az, az ország, mely hajdanán a kultúra fellegvára volt, hol Mátyás a világ második legnagyobb könyvtárával, a Bibiliotheca Corviniánával büszkélkedhetett, egy kultúrbarbár, kulturálisan és oktatásában felszántott, meddő és kivéreztetett ország lett, gondolkodásra kellene, hogy sarkallja a polgárokat.

Ha, ez a tendencia folytatódik, 200 év múlva nem arról fogunk beszélni, hogy ki mit tett az oktatásért, ki hogyan züllesztette le: 200 év múlva nem fogunk semmiről sem beszélni. Magyarország nem tudja megállni a helyét Európa körforgásába, primitív és gőgös vezetésű állammal nem fognak kapcsolatokat építeni- leszámítva a szintén, demokratikus berendezkedésükről híres „isztán”-okat.- és kapcsolatokat ápolni, nem lesznek partnereink és nem lesznek beszélgetőtársaink, mert mi senkit sem fogunk érteni.

A szerző a Független Diákparlament Oktatási Bizottságának elnöke, valamint a Fiatal Liberálisok vezetőségi tagja