Már hetek óta terveztem megírni ezt a bejegyzésem, de nem is bánom, hogy mostanra lett kész. Minden bizonnyal már egy hónappal ezelőtt is meg tudtam volna írni, de időre volt szükségem, hogy érlelődjenek bennem a gondolatok, hogy még több emberrel találkozzak, és hogy minél több fiatallal beszéljek. A választás hetében aztán eldöntöttem megvárom, mik lesznek a fejlemények és aszerint fogom weblapra vetni itt gyűjtött tapasztalataimat, élményeimet. 

És hogy hol is az az itt? Március elsején kezdtem meg a fantasztikus egyetemi évek legfantasztikusabb részét, az Erasmus-félévet, egy csodálatosan szép országban: Olaszországban, egészen pontosan Padovában, Olaszország talán második leghíresebb egyetemi városában Bologna után.

Nagyon szívesen elmesélném mennyire lenyűgöző ez az ország, hiszen teljesen beleszerettem, csupa jó dolgot éltem meg itt eddig és még épphogy félidőben vagyok. Viszont most más a célom, az Erasmus sok-sok előnye – nyelvtanulás, önállóság, nemzetközi kapcsolatok, party - közül arról szeretnék mesélni, milyen klassz találkozni Európa és a világ sok más tájáról érkezett fiatallal és „eszmét cserélni” egymással, kinél hogy mennek a dolgok, ki hogyan látja saját és országa jövőjét. Előbb azonban magáról az egyetemről kell mondanom pár szót.

Három kurzust vettem fel a padovai egyetem politológia karának Európa-tanulmányok szakán. Egészen más a tanítás módja itt, a tanár csak félig tartja meg az órát, utána a diákoké a terep, nem csakhogy kérdéseket lehet feltenni, hanem muszáj kérdezni a tanártól, sőt még jobb, ha kommentálják az elhangzottakat és saját véleményüket is elmondják. Az egyik tárgy címe gender-tanulmányok, ahol a nők jogairól tanulunk, és olyan témákat vitatunk meg, mint nők a politikába, homofóbia, LMBTQ-jogok, gay-families (homoszexuális párok alkotta családok), a nő és férfi reprezentálása a médiában, reklámokban, a jóléti állam nőket érintő szolgáltatásai, a nőket érő erőszak stb.

A másik két tárgy egészen hasonló, a globalizációról és Európa világbeli szerepéről, a westernizáció kritikájáról szól, az egyik kurzus teljesen filozofikus, míg a másik gyakorlatiasabb és konkrétabban közelít a témához. Már önmagában izgalmasnak tartom, hogy erről beszélünk órán, de vannak kiadott olvasmányok is, amelyek szintén nagyon érdekesek. Ami leginkább meglepett, hogy az egyik legtöbbet emlegetett szerző Marx, akit nagyon sokra tartanak társadalomjellemzése miatt, és alaposan tanulmányozzák kapitalizmus-kritikáját.

Magyarországgal ellentétben az itteni egyetemisták nagyon liberálisak, de semmiképp sem szélsőségesek. Már első nap lenyűgözve néztem a WC-ben lévő firkákat: Antifacista, No Nazi és hasonlók. Természetesen itt Olaszországban is sok problémája van a fiataloknak, nehéz elhelyezkedni, feszültség van az északi és a déli országrész között, sok a bevándorló, ennek ellenére nem frusztráltak, sokkal inkább kreatívak, gondolkodók, véleményformálók és határozott álláspontjuk van. Itt mindenki fizet az egyetemért, és a legtöbb diák dolgozik az egyetem mellett, főleg a helyi bárokban.

A rendes gyakorlatért általában itt semmi jár fizetés, és ösztöndíj sem nagyon van, tehát nem is olyan könnyű itt egyetemistának lenni. Az viszont nagy segítség, hogy az itteni fizetések jóval magasabbak. Történt egyik este, hogy a pénzről beszéltünk, nem akarták elhinni, hogy lehet olyan alacsony euróra átszámítva a fizetés nálunk. Még nagyobb volt a döbbenet és egy kis nevetés, amikor az angol lakótársam megnézte hány angol fontot ér 1 forint és a szám úgy kezdődött, hogy 0,00…

Aminek örülök, hogy semmi kellemetlenség nem ért azért, mert magyar vagyok. Egyedül egy osztrák barátom sajnálkozott, hogy tudja milyen rossz nálunk a helyzet. De senki sem titulált rasszistának, csak mert magyar vagyok. Szerintem ez egy magyar tévhit, hogy külföldön elfordulnak tőled, csak mert magyar vagy. Ennél intelligensebbek az itteniek, és inkább elbeszélgetnek az emberrel, nincsenek sztereotípiák és nem kulcskérdés a származás.

Általánosan az olasz és a máshonnan érkezett fiatalok rendkívül liberálisak például a melegekkel kapcsolatban, vagy a marihuánával, aminek szagát elég gyakran érezni esténként a fiatalok kedvenc terén a városban.

Lesújtónak tartom a hazai választási eredményeket. Elismerem, hogy a Fidesz nyert, de akkor is túlzásnak tartom az eredményhez képesti képviselői helyeket és a kétharmados hatalmat. A Jobbik megerősödése szintén riasztó.

Az itt eddig átélt pozitív élmények és a szomorú tények otthonról bennem is felerősítették a Magyarország elhagyásával kapcsolatos gondolatokat. Nem gondolnám, hogy az itteni fiataloknak könnyebb lenne a helyzetük, ugyanúgy küzdenek a munkakeresés problémáival, a növekvő költségekkel azonban sokkal önállóbbnak, szabadabbnak, felkészültebbnek látom őket.

Itt nincs mindenhol ott az állam (lásd tandíj), ugyanakkor az oktatás színvonala nagyon magas. Hittan és erkölcstan helyett az olasz diákok több évig tanulnak kötelezően filozófiát, amely megtanítja őket gondolkodni és segít az önálló véleményalkotásban. Eddig is tudtam, hogy mennyire fontos az oktatás, de csak most vagyok képes igazán megfogalmazni, miért is.

Az itt szerzett tapasztalatok megerősítették bennem eddigi meggyőződésem: több liberalizmusra van szükség Magyarországon. És hogy valami, hazai pozitívummal zárjam a gondolataim: 4 év után újra van liberális képviselő a magyar parlamentben. Egy fecske ugyan nem csinál nyarat, de a parlamenten kívül, ahogy látom, egyre gyűlnek a fecskék a pártban is, és különösen a FiLi-ben.

Ebből a kampányból most kimaradtam, de hatalmas respect a munkátokért és júliusban érkezem, csak így tovább!